newsletter fb youtube insta nav-arrow-left nav-arrow-right nav-arrow-long-right nav-arrow-long-left youtube-play

Chopin-Liszt okospad

 Chopin-Liszt okospad
A Frédéric Chopin és Liszt Ferenc zeneműveit játszó okospad a budapesti LENGYEL INTÉZET kezdeményezésére és megrendelésére készült, a lengyel-magyar barátság és kulturális együttműködés jegyében. Felavatva: 2023. március 23-án, a Lengyel-Magyar Barátság Napján

A Magyar-Lengyel Barátság Napja

A magyar Országgyűlés 2007. március 12-én fogadta el egyhangúlag azt a határozatot, amely március 23-át a Magyar-Lengyel Barátság Napjának nyilvánította. Négy nappal később, 2007. március 16-án a Lengyel Köztársaság Szejmje közfelkiáltással fogadott el egy azonos tartalmú határozatot. A Barátság Napja alig másfél évtizedes, de a két nép barátságának története ezer éves múltra tekint vissza. A szoros magyar-lengyel kapcsolatok a középkorban gyökereznek, a két uralkodóházat már az Árpád-korban dinasztikus kapcsolatok fűzték össze. A 14. században az Anjou-házi Nagy Lajos király idején perszonálunió fogta össze a két országot, Nagy Lajos király kisebbik lánya, Szent Hedvig pedig Lengyelország védőszentje lett. A lengyelek ma is legnagyobb uralkodóik között tartják számon Báthory István erdélyi fejedelmet, aki 1575 és 1586 között ült a lengyel trónon. II. Rákóczi Ferenc fejedelem lengyel földről hazatérve indította meg szabadságharcát, az 1848-1849-es magyar szabadságharc kiemelkedő tábornoka volt a lengyel szabadsághős, Bem József. A két nép kötelékeit a 20. század még szorosabbra fonta, 1939-ben, amikor a hitleri Németország és a sztálini Szovjetunió megtámadta Lengyelországot, Magyarország lengyel menekültek tízezreinek adott otthont. A lengyel-magyar barátság napján tehát van mire emlékeznünk és van mit ünnepelnünk is: ezen a napon egy olyan barátság mellett teszünk hitet, amely ezer éven át, a legnehezebb időkben is kitartott.


 

A padban hallható művek:

  • Liszt Ferenc: Ave Maria (Róma harangjai) É-dúr S.182
  • F. Chopin: g-moll ballada Op.23, No.1.
  • F. Chopin: Fantaisie impromptu Op.66
  • Liszt Ferenc: XII. magyar rapszódia
  • F. Chopin: cisz-moll mazurka Op.50, No.3.


A zeneszerzőkről:

Frédéric Chopin

Frédéric Chopin egy Varsóhoz közeli kis faluban, Zelazowa Wolában született francia apától és lengyel anyától 1810. március 1-jén (ahogy az anyakönyvében áll), vagy február 22-én (ahogy családja állította). A zene szeretetét anyjától örökölte, hatévesen zongorázott, hétévesen jelent meg első kompozíciója, nyolcévesen koncertezett. Tehetségét jól mutatja, hogy első zenetanára hamar elbocsátotta, mondván: nincs mit tanítania neki, hiszen Chopin többet tud, mint ő. A nyári vakációkat vidéken töltötte, itt fedezte fel a lengyel népzenét, ami munkásságának egyik ihletője lett. Tizenévesen már a varsói szalonok kedvence volt, első nagy önálló hangversenyét pedig 1829-ben, Bécsben adta.

Az 1830-31-es elbukott lengyel felkelés után Párizsban telepedett le, koncertezett és tanított, 1835-ben francia állampolgár lett. Barátai között tudhatta a kor nagyságait, Bellinit, Mendelssohnt, Berliozt, Liszt Ferencet, Balzacot, Heinét. Élete nagy szerelme a felvilágosult nézeteket valló és független írónő, George Sand lett, holott 1837-es megismerkedésük idején Chopin még azt írta a nőről, hogy „valami taszítja” tőle. Kapcsolatuk tíz év után ért véget.

Chopin kiskorától sokat betegeskedett, gyakran kapott légúti fertőzést, tüdőgyulladást, légúti bántalmakban szenvedett, depresszió kínozta, hallucinációk gyötörték. Az 1848-as párizsi forradalom elől Angliába menekült, utolsó koncertjét Londonban adta 1848 novemberében. Kimerülten tért vissza Párizsba, ahol 1849. október 17-én tüdőbajban elhunyt.

Temetésén kérésére Mozart Requiemje és a 2. b-moll zongoraszonáta Gyászindulóként ismert harmadik tétele szólt, de a koporsót csendben eresztették le a sírgödörbe. Hamvai a párizsi Père-Lachaise temetőben nyugszanak, míg konyakban tartósított, lepecsételt kristályüvegbe tett szívét a varsói Szent Kereszt-templom egyik díszes oszlopában őrzik.

Chopin a romantikus kifejezőeszközök egész sorát honosította meg a zongorajátékban. Lágy, lírai hangzása végletes dinamikai ellentétekkel, érzelmekben gazdag és virtuóz előadásmóddal, technikai tökéletességgel párosult. Ő írt először balladákat, önálló scherzókat, ő ismertette meg a világgal a lengyel mazurkát. Muzsikáját Schumann úgy jellemezte: „Virágok közé rejtett ágyúk.” A zongora poétájaként, rabjaként és zsenijeként is emlegették, 2 zongoraversenyt, 24 prelűdöt és 27 etűdöt írt, népszerűek rövidebb zenedarabjai, keringői, noktürnjei is. A lengyel népzene fordulatai a polonézekből és mazurkákból köszönnek vissza, amivel a romantikus népies zene megindítója lett.

Életéről az első könyvet Liszt Ferenc írta, akit barátjaként és művei legideálisabb tolmácsolójaként tartott számon.

Liszt Ferenc

Liszt Ferenc magyar zeneszerző, zongoraművész, karmester és zenetanár, a 19. századi romantika egyik legjelentősebb zeneszerzője. 1811-ben született, édesapja, Liszt Ádám, Esterházy herceg hivatalnoka, korán felismerte fiának kivételes zenei tehetségét, és minden lehetőséget megragadott kibontakoztatására. Liszt kilencéves korában már nyilvánosság előtt zongorázott Sopronban és Pozsonyban, majd hamarosan műpártoló főurak támogatásával Bécsben folytathatta tanulmányait Czerny és Salieri tanítványaként. 1822. december 1-jén mutatkozott be Bécsben. A 11 éves Liszt első koncertje nagy feltűnést keltett, itt találkozott Beethovennel, Czerny közvetítésével, aki korábban Beethoven tanítványa volt. Itt is jelent meg nyomtatásban első műve, variációi ugyanarra a Diabelli-témára (keringőre), amelyekre Beethoven híres zongoraművét írta. Az ifjú Liszt bécsi szereplését követően négy nagy sikerű pesti, illetve budai koncertje után 1823 őszén apjával Franciaországba utazott, és az európai művészeti élet egyik központjába, Párizsba költözött.

Felvételét a párizsi Conservatoire-ba Cherubini, az intézmény vezetője gátolta meg, így visszatért Bécsbe, ahol magánúton zeneelméletet és ellenpontozást tanult, közben hangversenykörútra indult. Londoni bemutatkozását számos újabb meghívás követte Franciaországba, Svájcba, majd ismét Angliába. Műsorán többnyire a népszerű operákra írt ábrándok, parafrázisok szerepeltek. 1827-ben egy időre a francia fővárosban telepedett le, ahol tehetségének köszönhetően a társasági élet ünnepelt hőse lett. Itt ismerkedett meg Chopinnel, akitől eltanulta a zongorajáték árnyalatait, valamint Berliozzal, akitől a zenekari nyelvet és a programzene új vívmányait sajátította el. Az 1830-as évek végén újabb hangversenykörutakra indult, bejárta egész Európát, Portugáliától Oroszországig. 1835-ben a genfi konzervatórium tanára lett. A negyvenes évek elején Weimarban az udvari színház karmestere lett, itt népszerűsítette és vezényelte kortársai műveit, valamint tanította a kontinens minden sarkából érkező pályakezdő muzsikusokat és komponistákat. Liszt élete utolsó évtizedeit Weimar, Róma és Budapest között osztotta meg. A budapesti Zeneakadémia első éveiben készséggel segítette a magyar zenekultúra újonnan kialakuló központját, és vállalta, hogy az év néhány hónapjában itt tanítson.

Liszt rendkívül termékeny zeneszerző volt. Műveinek nagy részét zongorára komponálta, ezek zömének eljátszásához rendkívüli technikai tudás szükséges. Alkotásainak ismeretlensége azzal magyarázható, hogy rengeteg darabot komponált: mintegy 400 eredeti művének zöme virtuóz zongoramű, szimfónia, szimfonikus költemény, mise. Összesen kb. 1400 művet komponált (beleszámolva eredeti műveit, átiratait stb.), amivel minden idők egyik legtermékenyebb zeneszerzője. Zenei átiratokkal is foglalkozott, és az olyan legbonyolultabb zenekari művekkel is megbirkózott, mint például Beethoven szimfóniái. Művei a világ minden részén elmaradhatatlan elemei a koncertprogramoknak.


Az előadóművészről:

A világhírű magyar, Liszt-díjas zongoraművész, Farkas Gábor, generációjának egyik legkiemelkedőbb zongoristája, a romantikus repertoár széles körben elismert interpretátora, több nemzetközi zongoraverseny győztese, és a világ legjelentősebb zenei fesztiváljainak és koncerttermeinek állandó meghívottja. Napjainkra immár számos szólólemeze látott napvilágot a Warner Music Hungary, a Hungaroton, a Toccata Classics London, valamint a Steinway & Sons Records gondozásában. Kiváló tehetségét és eddigi pályafutását a magyar állam Liszt és Junior Prima díjjal ismerte el, valamint egyben Steinway Artist is, és az Aoyama Music Award birtokosa.

Farkas Gábor a 2020/21. tanév óta a Liszt Ferenc Zeneakadémia Billentyűs tanszékének vezetője és a Doktori Iskola vezetője is egyben, valamint vendégprofesszora a Tokyo College of Music-nak, Japánban.

www.gaborfarkaspianist.com 

Ajánlott Hírek