Az emlékmű a Városliget határán helyezkedik el. A liget felőli oldala egy, a korabeli utcákat felidéző tér, az „emlékezés tere”, amely alkalmat ad a személyes, elmélyült emlékezésre. Innen emelkednek ki a rusztikusan rozsdás, embermagasságú vasoszlopok, amelyek közé a mű harmadáig be lehet lépni. Így a néző részévé válhat az oszlopok által jelzett közösségnek, megkeresheti önmagában azt a lehetőséget, amely 56-ban átlagembereket hősiességre késztetett, s amely emberi természetünknek ma is része.
Az emlékmű tervezésének kiindulópontjai azok a közismert fotók voltak, amelyek az 1956. október 23-án a Műegyetemtől a Bem szoborhoz tartó egyetemistákat ábrázolják. Az egymásba karoló, egymásban megbízó embereket, a közösség erejét jelképezi az ékhez hasonló forma.
Ahogyan a vasoszlopok tömeggé sűrűsödnek és egységbe olvadnak, úgy magasodnak, fényesednek és válnak kifent élű kemény nemesacél ék tömbbé, amely felhasítja a Felvonulási teret (a mű részére megtartott szakaszát), megjelenítve ezáltal a sztálinista diktatúrát megdöntő forradalom erejét, valamint megidézve a Sztálin-szobor ledöntésének e helyszínen lejátszódó ikonikus eseményét.
Az emlékmű annak a kivételes pillanatnak állít emléket, amikor egy országnyi ember lépte túl saját korlátait, hogy egy egységet alkotva álljon ki a szabadság eszméje mellett.
A gyülekező forradalmi tömeget oszlopok jelenítik meg. Feléled tér, a korabeli utcákat felidéző nagykockakövek közül nőnek ki az embermagasságú vasoszlopok, egyre feljebb emelkednek, kemény acéllá edződnek, forrásba jön az egész felszín és tovaterjed utcahosszan. A liget felőli nézetben az emlékmű látványa a forrongó tömeget idézi.
Ez az emlékmű kiállás a szabadságért és a demokráciáért. Szimbolikusan jelenít meg forradalmi eseményeket és tereket, valamint önmaga is forradalmi helyszín. A Városliget határán helyezkedik el, de a városhoz tartozik. Három fő részre tagolódik: a fém szobor, a volt Felvonulási tér 110 m hosszban megtartott szakasza (ezt nevezzük úgy, hogy „Felvonulási tér idézete”), valamint a kőtömbökkel határolt félkör alakú tér, az „Emlékezés tere”. Mindkét tér alakja, formája, helyzete is kifejezési eszköz, a fém szoborral azonos rangú része a kompozíciónak. A két tér a mű két pólusa, ami kifejezi az októberi események dichotómiáját, a forradalom és szabadságharc kettősségét.