Vasarely Don't Go Home! címmel nyílik kiállítás a Városligeti NEO Kortárs Művészeti Tér-ben a magyar származású, Franciaországban világhírűvé vált művész születésének 120. évfordulója alkalmából. A május 14-től látható tárlat a hatvanas–hetvenes évek kísérletező hazai művészetének szemszögéből vizsgálja az op-art mester hatástörténetét, és részét képezi annak a háromtagú kiállítás-sorozatnak, amellyel Budapest idén méltóképpen emlékezik meg a világhírű mesterről – a másik két tárlat a Szépművészeti Múzeumban és a Nemzeti Galériában nyílt. A NEO-ban több mint 70 műtárgyat felvonultató a tárlat három kulcsfogalom – a konstrukció, a rácsszerkezet és az illúzió – mentén hozza közös nevezőre Vasarely és a magyar neoavantgárd alkotásait, középpontba helyezve a fotóalapú műveket és a kísérleti filmet.
Vasarely 1969-es műcsarnokbeli kiállításának megnyitója ma is élénken él a kortárs művészeti emlékezetben. Az eseményen Major János képzőművész barátai körében egy „Vasarely Go Home!" feliratú kis táblát emelt fel a tömegben – egy könnyed, mégis határozott gesztus, amely az akkori kultúrpolitikával való szembenállást és a hazatérő neves emigráns alkotók elvi elutasítását fejezte ki. Az akciót 2012-ben Andreas Fogarasi képzőművész dolgozta fel videoinstallációjában, megszólaltatva az esemény tanúit.
A NEO Kortárs Művészeti Tér most ezt a legendás pillanatot idézi meg, de merőben más szándékkal: a „Vasarely Don't Go Home!" cím a kritikai elutasításon szeretne változtatni, és a párhuzamokat megmutatva újraértelmezni a világhírű alkotó és a hazai neoavantgárd viszonyát. Victor Vasarely születésének 120. évfordulóján a kiállítás arra kínál lehetőséget, hogy az op-art mestert saját korának tágabb művészeti kontextusában lássuk – nemcsak a kultúrpolitika által felkarolt szimbolikus alakként, hanem olyan alkotóként, akinek gondolkodásmódja mélyen gyökerezett abban a korszellemben, amelyet a hazai avantgárd is képviselt.
Három kiállítás, három nézőpont, egy zseni. Victor Vasarely születésének 120. évfordulója alkalmából 2026-ban nagyszabású, háromintézményes kiállítás-sorozat köszönti az op-art mester örökségét Budapesten: a Szépművészeti Múzeum, a Nemzeti Galéria és a NEO Kortárs Művészeti Tér egyenként önálló tárlattal, más-más szemszögből közelít Vasarely életművéhez és annak máig ható hatástörténetéhez. A három kiállítás együtt egyedülálló lehetőséget kínál arra, hogy a látogatók átfogó képet kapjanak az egyik leghíresebb magyar származású képzőművész munkásságáról. A NEO-ban nyíló kiállítással egy időben várja a látogatókat a Szépművészeti Múzeum Vasarely 120 című kiállítása, míg a Magyar Nemzeti Galériában március 19-től látható a Kinetikus Víziók. Nicolas Schöffer és Victor Vasarely dialógusban című tárlat. A három kiállítás kedvezményes közös jeggyel is megtekinthető, a Liget+ weboldalán megvásárolva.
A tárlat három szekciója – Konstrukció, Rácsszerkezet és Illúzió – egyenként egy-egy Vasarely-alkotás köré szerveződik, mellé állítva a hazai neoavantgárd rokon szemléletű munkáit. A Konstrukció szekció azokat a műveket mutatja be, amelyeken a képi elemek a kompozíció építőegységeiként jelennek meg – egy olyan felfogásmód, amely Kassák Lajos örökségéből táplálkozik, és amelyre Vasarely is alapvetően támaszkodott geometrikus absztrakcióiban; a kísérleti filmek területéről Maurer Dóra Kalah című alkotása a legszemléletesebb példa, amelyet Vidovszky László zeneszerzővel közösen hozott létre egy arab játék szabályrendszerére épülő, matematikai elveket követő ritmikus filmként. A Rácsszerkezet szekcióban Vasarely egyik legsajátabb formai megoldása, a négyzethálós szerkesztés kap teret, párhuzamba állítva a hazai neoavantgárd fotósorozataival, amelyekben a függőleges és vízszintes sorokba komponálás kompozíciós összefüggést teremtett a kiragadott pillanatok között – korai előképként Gyarmathy Tihamér üveglemezre festett és lenagyított munkái szerepelnek a tárlaton, míg Ventilla István Kaleidoszkóp című kísérleti filmje a matematika, a tudomány és a vizuális művészet mélyebb összefüggéseire világít rá. Az Illúzió szekció a látást megtévesztő alkotásokat gyűjti egybe, rámutatva arra, hogy Vasarely és a hazai progresszív alkotók más-más céllal nyúltak az illúzió eszközéhez: előbbi a síkábrázolás térbeli érzékelésével kísérletezett, utóbbiak a valóság igaz vagy hamis voltát firtatták – Pauer Gyula filozofikus „pszeudo" programja és Gulyás János 1970-es, azonos című filmje ma is döbbenetesen időszerű módon teszi fel ezeket a kérdéseket.
A tárlaton több mint 70 mű szerepel, köztük Vasarely-alkotások, valamint a hazai neoavantgárd meghatározó képviselőinek fotói, kísérleti filmjei és egyéb munkái. A kiállítás az 1959-ben alapított Balázs Béla Stúdió kísérleti filmjeiből is merít, amelyek a korszak leginnovatívabb alkotói törekvéseinek adtak teret. A Vasarely Don't Go Home! kiállítást az intézmény gazdag kísérőprogram-kínálattal várja a látogatókat.
-lead_sm.webp)
-lead_sm.webp)
