Jazz szabadegyetem

Turi Gábor jazz szabadegyeteme a nagy egyéniségeket bemutató sorozatban Joe Zawinul újító szellemével ismerteti meg az érdeklődőket.

A jazz jó évszázada ismert fogalom, könyvtárnyi irodalom született róla. Vannak közkeletű, bevett toposzok, mint „a rögtönzés zenéje”, „a XX. század népzenéje”, „ritmikus improvizatív zene”, „a szabadság zenéje” – de mindnél jellemzőbb az, hogy a jazz az előadók zenéje. Nincs még egy zenei zsáner, amelyben az egyéniség ilyen kitüntetett szerepet játszana. Úgy tartják, a hang vagy a hangszer – ami esetenként a zenekar is lehet – a muzsikus meghosszabbítása: személyisége tónusában, játékmódjában, a kifejezés szabadságában bontakozik ki igazán. A legkiemelkedőbb személyiségek játéka néhány hang vagy akkord alapján felismerhető. A Magyar Zene Háza ezért választotta a Jazz Szabadegyetem témájául a meghatározó, stílusteremtő egyéniségek bemutatását. A tavaszi sorozatban Dave Brubeck zongorista, Sonny Rollins szaxofonos, Joe Zawinul billentyűs és Cassandra Wilson énekesnő művészetével ismerkedhetnek meg az érdeklődők. A film- és zenei bejátszásokkal illusztrált előadások megvilágítják a kort is, amelyből a nagy egyéniségek kiemelkedtek.

A szakmai elismertség és a népszerűség nem mindig esik egybe a jazzben. Dave Brubeck (1920-2012) azon muzsikusok közé tartozik, akiket a pályatársak és a közönség egyaránt nagyra becsült. Képzett zongoristaként neves zeneszerzők, Darius Milhaud és Arnold Schönberg tanítványa volt. 1951-ben alapította meg a cool stílus reprezentánsává váló Dave Brubeck Quartettet, amelynek 1958-1968 között működő, legemlékezetesebb változatában Paul Desmond szaxofonozott, Eugene Wright bőgőzött, Joe Morello dobolt. Az együttes világszerte nagy népszerűségre tett szert Take Five és Blue Rondo a la Turk című számaikkal, amiben nem elhanyagolható szerepe volt Desmond fátyolos altszaxofon hangjának. Páratlan ütembeosztásokat mások is használtak már korábban a jazzben, a gyakorlat mégis Brubeck nevéhez kapcsolódva vált széles körben ismertté. A kvartett legjobb lemezein (Jazz Goes to College, Time Out, Time Further Out, At Carnegie Hall) együtt van minden, ami a zenekar hangzását egyedivé tette: a melodikus improvizációk, a páros és páratlan ütemek váltakozásai, Brubeck és Desmond egymást ellenpontozó szólamai. Turi Gábor jazz szabadegyeteme a nagy egyéniségeket bemutató sorozatban a hosszú életút jelentős állomásaival ismerteti meg az érdeklődőket.

Látványosabb pályakezdést aligha jegyeztek fel az utóbbi évtizedek jazztörténetében. Az 1961-es születésű New Orleans-i trombitást 19 éves korában a nagy felfedező, Art Blakey együttesében ismerte meg a jazzvilág, de egy évre rá már Herbie Hancock kvartettjében bizonyította rendkívüli képességeit. A CBS 1982-ben jelentette meg első nagylemezét, amit azóta rendre újabbak követnek. A Down Beat magazin olvasói a bemutatkozó albumot az év lemezének választották, a kritikusok és a jazzkedvelők egybehangzó véleménye szerint ő lett a trombita új királya, az első muzsikus, aki a klasszikus és a jazz kategóriában is elnyerte a Grammy-díjat. Marsalis pályáját kezdettől fogva megkülönböztetett publicitás kísérte, aminek hozzá járult az akusztikus jazz reneszánszához. A kritikusok véleménye két szélsőség között oszlott meg: egyesek kiemelkedő muzsikusnak tartották, mások Miles Davis 1960-as évekbeli zenéjét hallották vissza felvételeiből. Akárhogy is, a trombitás idővel az amerikai jazzélet meghatározó tényezőjévé vált, a Jazz at Lincoln Center művészeti igazgatójaként fontos szerepet játszik a jazzhagyományok ápolásában. Turi Gábor Jazz Szabadegyeteme a jazz nagy egyéniségeit bemutató sorozatban Wynton Marsalis szerteágazó tevékenységével ismerteti meg az érdeklődőket.

Kevesekhez, például Miles Davishez hasonlóan nem kivételes technikájával, hanem azonnal felismerhető egyéni hangzásával vívta ki muzsikustársai elismerését – írta róla egyik méltatója. Tegyük hozzá: az 1951-ben született, Coloradóban nevelkedett, Seattle-ben letelepedett Bill Frisell a jazzkedvelők széles körében is kivételes népszerűségre tett szert. Kezdeti, avantgárd korszaka után figyelme az amerikai zenei hagyomány felé fordult, sorra jelentek meg a jazz, a country, a blues, a bluegrass és a korai rock and roll elemeit ötvöző lemezei. Meglepetést keltett, amikor a Down Beat szaklap kritikusai Nashville című, countryba oltott albumát 1996-ban az év lemezévé választották. Elbűvölte az amerikai vidék nosztalgikus, melankolikus fehér zenéje, az Americana, miközben John Zorntól Paul Motianon át Charles Lloydig megannyi muzsikus oldalán a legkülönfélébb projektekben vett részt. A zeneszerzőként és hangszerelőként is jeleskedő, a műfaji kategóriákra fittyet hányó gitáros az idők során sokoldalú, termékeny amerikai zenésszé vált, aki Magyarországon is többször fellépett. Turi Gábor Jazz Szabadegyeteme a jazz nagy egyéniségeit bemutató sorozatban Bill Frisell vibrálóan sokszínű életművébe vezeti be az érdeklődőket.

A jazz története bővelkedik csodálatos énekesnőkben. Ella Fitzgerald sokoldalúsága és scat-rögtönzései, Billie Holiday drámai előadásmódja, míg Sarah Vaughan (1924-1990) rendkívüli hangi adottságai, tökéletes intonációja és vokális improvizációi révén emelkedett a legnagyobbak közé. A newarki születésű, zongorán és orgonán is kiválóan játszó, Sassie becenevű énekesnő fekete templomokban kezdte pályáját. Tizennyolc éves korában tehetségkutató versenyt nyert a híres harlemi Apolló színházban, amivel egycsapásra felhívta magára a figyelmet. A bebop géniuszai, Charlie Parker és Dizzy Gillespie oldalán készített Lover Man című felvételével megváltotta belépőjét a New York-i zenei életbe, a Columbia, majd az EmArcy kiadóknál az 1950-es években megjelent lemezei pedig világszerte ismertté tették a nevét. Hatalmas rajongótábora alakult ki, magával ragadó színpadi jelenléte, szenvedélyes előadásmódja a dívá közé emelte. Nem véletlen, hogy egyik lemeze a Divine Sarah, azaz az isteni Sarah címet kapta. Turi Gábor Jazz Szabadegyeteme a jazz nagy egyéniségeit bemutató sorozatban Sarah Vaughan varázslatos világába vezeti be az érdeklődőket.