Navigáció

Múzeum Mélygarázs - alkotások

Itt szabadon felhasználható képek tölthetőek le. Kérjük, további felhasználásnál forrásként jelölje meg tulajdonosként a Liget Budapest-et, illetve a fotós nevét, amit fájl elnevezésében találhat.

12 fotó • 1004.33 KB
Összes letöltése
Bak Imre (1939 - ) - Tükrözés Bak Imre a magyar neoavantgárd egyik legjelentősebb művésze, a legendás Zuglói Kör és az IPARTERV-generáció tagja. Pályáját a hatvanas években kezdte, amikor elsősorban a hard edge és a colour field irányzatai gyakorolták rá a legnagyobb hatást. Úgy alakította ezeket a formálási módszereket, hogy személyes kifejezésmódja mellett a magyar avantgárd hagyománya is kifejezésre jusson. Olyan formákat, motívumokat használt, melyek folklorisztikus jegyekre emlékeztetnek, s a népművészet konstruktív jellegére koncentrált. Ezekből a motívumokból színharmóniákat, színösszefüggéseket emelt ki, motívumaihoz új jelentést párosított. Redukált, geometrikus képi elemeit átforgatásokkal varálta, s ezekből építette fel kompozícióit. "S a vizuális kifejezésnek ezt a formáját nem valami önmagáért való kompozíciós elvként alkalmazza, hanem eszméket hordozó jelként. A forma, a kompozíció tehát átalakul minőséggé" - írta erről a korszakról Bánszky Pál.
Bortnyik Sándor (1893 – 1976) - Ma-album VI. Bortnyik Sándor grafikus, képzőművész pályája során több stílusban is kiemelkedő műveket alkotott. Szerette az iróniát, a szürrealitást, alkotásainak sokféleségében korának jelenségeit, a modern ember életének változásait igyekezett kifejezni. Reklámplakátjainak szemlélete iskolateremtő volt, kiadványainak tervezésében is a legkorszerűbb szellemet képviselte. Az 1921-ben megjelent MA-albumban hat színes nyomat található, mely új és egyben ősi módszerrel: a sablonnyomással készült. Minden nyomat három-négy tisztán ragyogó színnek és egyszerű, geometrikusan határolt formáknak színhatásban és statikában tökéletesen kiegyensúlyozott harmóniája. Bortnyik így írt erről a munkájáról: „A képnek nem a természet külső megjelenési formáira kell emlékeztetni, hanem azt a harmóniát kell kifejeznie, azt az eszmei és tárgyi kollektivitást, ami a kozmoszban minden életjelenség, minden tárgy között megvan. Ha nincs meg, a képnek kell megteremteni, illetve a művészetnek. Ezek a képek … nem érzésképek, úgynevezett tartalma egyik képnek sincs. Egyik kép ugyanazt akarja mondani, mint a másik, az egyik többet fejez ki ugyanabból, a másik kevesebbet. Ezekben a képekben az én harmóniám van benne, amiben én élek a dolgokkal szemben és szuggerálni akarom ezt másoknak. Egyik képen sem tudom magamat tökéletesen, végérvényesen kifejezni, ez nem is lehetséges, ha egyszer sikerülne, ez volna az utolsó kép, több már nem volna bennem.” Az Albummal egy új sajátos műfaj jött létre, melyet Kassák Lajos előszavában képarchitektúrának nevezett el és a magyar konstruktivizmus programadó alkotásaiként méltatott.
Fajó János (1937 – 2018) - Csepp II. Fajó János 1961-ben végezte el a Magyar Iparművészeti Főiskola díszítőfestő szakát, de mesterének Kassák Lajost tekintette. Első absztrakt képeit 1966-ban festette. Új, egyszerűbb formákkal ábrázolt szüntelenül mozgásban levő motívumokból szilárd rendet alakított ki. Izgalmas varációkban, színekben, szép formametszésekben, áthatásokban, tér-kinyílásokban gondolkodott és az op-art, a minimal art és az újgeometria irányzata is hatott műveire . Konstruktivista szerkezetű művészetének célja a "törvényben rejlő tiszta beszéd" láthatóvá formálása. Geometriai alapformákban való gondolkodás, tiszta arányrendszer jellemzi festészetét. „Görcsösen ragaszkodom a teljes bizonyossághoz, a világossághoz, a rendhez és ezek mértékeihez... Munkámat elemi síkformákkal kezdem, e művem esetében a körrel. A kör azonban túl általános objektív forma (a történelmi konstruktivizmushoz kötődik, mint felfedezés), előbb mint formát kell megszemélyesítenem, csak rám jellemzővé kell változtatnom: például egy csepp-formává összevonnom. Ha ez sikerül, akkor az egyarányúság, a kimódoltság lehetővé teszi a szubjektivizált alapformák variálását. Ekkor elkezdhetem mozgatni mindaddig, amíg a formaelem feszes formaegység rendszerbe áll össze.” – vallotta a művész. Fajó János engedi, hogy a művekben élő harmónia a szemünk előtt bontakozzék ki, s a konstruktivista művek szigorúságát derűvel, játékossággal oldja fel.
Hopp-Halász Károly (1946 – 2016) - Kompozíció Halász Károly a hetvenes évek elején alapító tagja volt a Pécsi Műhelynek. A műhely tagjai mindnyájan a Lantos Ferenc vezette Iparművészeti Stúdióból indultak. Lantos módszere a Bauhausban kidolgozott, az analitikus gondolkodás ihlette vizuális nevelés volt. Az itt elsajátított geometrikus- konstruktív látásmód jellemzi Halász Károly festményeit, grafikáit, fémplasztikáit, video-munkáit, performanszait is. A valóság és a természet képét a művész először két dimenzióban fogalmazta meg, konstruktivizmusra épülő struktúra-tanulmányokat készített. Négyzethálóra komponált, függőlegesek, vízszintes és diagonális vonalakból építkező konstrukciók alkotják műveit. Szilárd struktúra, logikus-szisztematikus képépítés, átgondoltság, harmónia jellemzi kompozícióit, melyek csak a formák szolid egyensúlyában vagy a képmező tagolásának finom arányrendszerében jelennek meg. Műveinek meghatározó jellemvonását a művész így összegezte: „A bezártság a falak érzete, a realitás, a lehetőségek, a pszeudo, az irracionalitás, a túlélés, a jövő… Mindezek a gondolatok és fogalmak állandóan foglalkoztatnak a mindennapok állandó inzultusai és a valóság reagálására. A bezártságot sugallja a négyzetes formátum szigorúsága is.” Halász Károly művészetének célja az volt, hogy személyessé tegye mind Kassák Lajos kontsruktivista örökségét mind pedig korának újkonstruktivista törekvéseit.
Kassák Lajos (1887-1967) - Képarchitektura Kassák Lajos költő, író, festő, szerkesztő,lapkiadó, a magyar avantgárd művészet vezéralakja. A huszadik század első felében nemzetközi kapcsolatai révén sokat tett a hazai művészek külföldi megismertetéséért. Korán felismerte, hogy a művészet, a műalkotás nem kifejezője, hanem része a társadalmi valóságnak, nem tükörnek kell lennie, hanem önálló tevékenységnek. Demokratikus művészeteszményt vallott, nemzetközi költői nyelv kialakítására törekedett. Képeiben, képverseiben, kollázsaiban és festményeiben a legegyszerűbb szerkezeti és formai elemekre alapozta a kompozíciót. Az alapszíneket, a feketét, a vöröset és a nyers papír fehér színét kedvelte, melyek a kor szemlélete szerint erőt, határozottságot sugalltak. A Képarchitektúrák sorozat darabjai emblémaszerűen zártak és tömörek, kis számú és egyszerűen egységbe komponált formaelem alkotja ezeket. Kassák felfogásában a képalkotás egyenlő egy új világ szellemi felvázolásával. Ezért írta : « A művészet a legmagasabb alkotási forma. Minden egyébre való tekintet nélkül önmagát adja, mégis egy a mindennel...Az igazi művészet tehát a legteljesebb realitás. Az igazi művészetnek nincsenek romantikus célkitűzései. Az igazi művészet mint a jelenlevő élet szintézise maga a cél. » Majd pedig így fogalmazott : « A képarchitektúra nem pszichologizál. A képarchitektúra nem akar semmit. A képarchitektúra mindent akar. »
Ilona Keserü Ilona (1933 - ) - Üzenet részlete (Naptárterv) Keserü Ilona a 60-as évek közepén indult neoavantgárd művészgeneráció egyik legjelentősebb alakja, az Iparterv csoport tagja. A hagyományos festészeti tradíciók követése helyett a korszak nemzetközi vérkeringésébe kapcsolódva egyéni képalkotási módszereket használt. "A balatonudvari temető szív alakú sírkőformái 1967-ben jelentek meg képeimen... Az általam beszélt nyelvnek egyik leggyakoribb mondata lett." - emlékezett a művész. A népművészet tárgyai, anyagai nemcsak formai tökéletességükkel ragadták meg, hanem kapcsolatot kínáltak az ősművészet felé, s ez a kapcsolódás egyetemes érvényű dolgokat tett kutathatóvá az újraalkotás által. Keserü Ilona így fogalmazott: „A bennem működő, az egyetemességhez való kapcsolódási pontokat kereső ösztönök teljes határozottsággal és szenvedéllyel képesek kötődni egyes megtalált tárgyi jelekhez, amelyek közt élünk, amelyek elmúlt korok, egymásra épült kultúrák által jóváhagyott és továbbadott, esetleg mára elhomályosult lényegeket hordoznak.” Az Üzenet részlete (Naptárterv) című mű az 1970-es években készített papírnyomat sorozat egyik darabja, melyeken a művész a sírkőmotívum jellegzetes hullámvonallá alakított formáját és egyéb ősművészetből származó motívumokat variált. Színes ceruzával, aprólékos árnyalásokkal, formálásokkal egészítette ki ezeket a temperával festett, változatos formákat. Így ezek szinte pop-artos elemekké váltak. „A magyar népművészet örökségében található ízes, vásári vonásokat, a ’mézeskalácsok koloritját’a korszerű képzőművészet magasságába emelte”.- írta Perneczky Géza ezekről a művekről.
Konok Tamás (1930 - 2020) - S. T. (Sans titre) Konok Tamás a hazai absztrakt, geometrikus művészet kiemelkedő alakja. Művészetével a geometrikus absztrakció markáns képviselőjévé vált, színezett, vékony vonalakból építkező alkotásai lírai oldottságot jeleznek. Művei általában a négyzethálós szerkezetből indulnak ki, de kompozíciói hol nagyobb síkfelületekből, hol ismétlődő elemekből épülnek fel. Az utóbbi évtizedekben képein megsokasodtak a múlt szakrális jelei: piramisok, csonkolt piramisok és a rácsokba rendezett sávok. A művész azt vallja: „A vonal a világban nem létezik. Azt csak mi elképzeljük. A sötét és a világos találkozását véljük vonalnak. A vonal a legelvontabb valami, viszont egy vonallal mindent ábrázolni lehet. Szerkesztett, megkonstruált világot hoztam létre. A vonalnak és a formának a kapcsolatrendszerét. Vonzódom a tapasztalattól függetlenül létező transzcendens életérzés felé, az értelemmel fel nem fogható időtlen megjelenítésére. Izgat a születés, az elmúlás pillanat, az anyagi világ tér- és időbeli végtelensége. Közben érzem a kreáció mozgató erejét is. Magamnak szeretek festeni. Nem tudom, merre tart a vizualitás, hogyan változnak a valóság rögzítésének módjai, lehetőségei. Azt hiszem, furcsa korban, óriási változások pillanatában élünk." Konok Tamás szimbolikus, archaikus ősjelekbe tömörített világa, melyet sajátos művészi eszközökkel ábrázolt, egyfajta tökéletességre utal. S az emberen túli világ szakrális hangulatát árasztja.
Lantos Ferenc (1929 - 2014) - DÉDÁSZ Iroda fém zománcfríz részlet 1-20. Lantos Ferenc pályája Pécshez kötődött, 1968-ban itt alakította meg a Pécsi Műhely nevű képzőművészeti csoportot. Absztrakt művész, aki a természeti formák elemzéséből kiindulva jellegzetes, ívekből és szögletes formákból építkező szabálytalan alakzatokat használt kompozícióin, amelyek többszöri ismétlésével és alakításával hozta létre sorozatait. Bonyhádon művésztelepet alapított, ahol olyan fém alapú zománc díszítő elemeket készítettek, amelyek épületek homlokzatára, vagy parkokba kerültek. Ez a fríz egy szabadon variálható homlokzati dísz részlete. A fémlemezek tiszta formákat és színeket ábrázolnak, melyek formailag többféleképpen sorolhatók, elfordíthatók, színviszonylatok szerint is, s akár a tér minden irányában kirakhatók, végtelen összeállításokra, variációkra adva lehetőséget. A négyzet alakú acéllemezek önmagukban is konkrét képek, de térelemként összeállítva variálhatóságuk bontakozik ki. Ez Lantos Ferenc világképének hordozója, hiszen, csak akkor beszélhetünk variációról, ha annak lehetősége be van építve a műbe. Lantos szerint a természet mélyén is geometrikus építkezés figyelhető meg. Alkotómódszeréről ezt vallotta: „Keresek [...] természeti összefüggéseket, amelyek elsősorban nem a természeti látvánnyal kapcsolatosak, hanem a természet építő logikájával. Nagyon fontos az, hogy olyan formarendszert tudjunk kidolgozni, ami hogy úgy mondjam, belső lélegzését tekintve szinkronban van a természettel és külső megjelenésében sok vonatkozásában visszautal erre a raszterrendszerre. Tehát szerintem mindenhogyan függőleges–vízszintes raszterben kell gondolkodni, de úgy, hogy a belső osztása ennek pontosan az ellenkezőjét sugallja."
Maurer Dóra (1937-) - Quod Libet No. 9.(Hommage a Josef Hoffmann) Maurer Dóra grafikus, kísérleti filmes, képzőművész, művei a világ legjelentősebb múzeumait gazdagítják. Pályája során készített kísérleti grafikákat, fotó sorozatokat, akciókat, és matematikai rendszerek által inspirált festményciklusokat. Képein fontos szerepet kap a geometria és a formák átfedésének sokszínűsége. Munkáit sokszor közvetlenül a falra festette, így egész tereket alakított „kvázi-képpé”. Kiválasztott festményén is megfigyelhető jellegzetes, szerkesztésen és szabályokon alapuló alkotói módszere, a „formázott” vászon azaz a festővászon vakkeretre feszített alakja a geometrikus elrendezést követi. A művész szerint „Ha egy szabályos, geometrikus hálózattal bontott síkon különböző geometrikus elemeket helyezünk el, a néző szeme összefüggéseket keres, mert a síkbeli rend egyszerre a gazdag térbeliség képzetét kelti. Rendet érzékelni, megtalálni öröm és biztonság. A kép készítésének idején a változtatás, egyszerűsítés lehetőségeire vágyva rátaláltam Josef Hofmann, a 20. század elején tevékeny, a bécsi szecesszió fontos építészének és designerének épületeiben, tárgyaiban, díszítményeiben a csendes és harmonikus rendre. Próbaképp elhagytam a képeim nagy egységeinek felületét addig jelző sűrű, színes átlókat, csak a határvonalakat tartottam meg és erős színskálámat az ő fekete-barna, kékesszürke tónusaihoz közelítettem. Ez a rendszeremből való kitekintés, újítás későbbi munkámban a levegős, teres színek használatát és a sík bátor térbeforgatását hozta magával." Beke László így összegezte Maurer művészetét: „Megteremtett egy új, egyéni mozzanatokban bővelkedő és környezetünk egyre több vonatkozására kiterjedő vizuális világot, amelyben a rendcsinálás racionális vágya helyet biztosít mindenfajta emberi érzékenységnek, ’gyengéd tárgyilagosságnak’, a – a tudományos igény egyfajta ’várakozó’ optimizmusának’.”
Moholy-Nagy László (1895-1946) - Architektúra I / Konstrukció kék alapon Moholy-Nagy László a huszadik századi magyar művészet kiemelkedő, nemzetközileg elismert alakja, aki a képzőművészet, fotóművészet, tipográfia és design területén is jelentős alkotásokat tudhat magáénak. Akár a festészetében, akár fotóin vagy kísérleti filmein a képzőművészet új nyelvét teremtette meg, ami nagy hatást gyakorolt a hazai és a külföldi művészekre egyaránt. Geometrikus síkformákat, tömböket állított szembe vékony elemekkel vagy körformákkal, hogy ezekkel teremtsen egyensúlyt vagy feszültséget a kép felületén. Szerette az átlós szerkezetet, mellyel a vászonra festett képein és fényképein egyaránt a mozgás, a dinamizmust érzését keltette. Moholy-Nagy 1920-ban érkezett Berlinbe, a sajátos nagyvárosi atmoszféra, Berlin mint indusztriális táj lenyűgözte. A város, a metropolisz élmény (mely ekkoriban az orosz és az amerikai művészetben is megjelent) olyan látványegyüttest nyújtott számára, amelynek felhasználásával megteremthette a maga sajátos avantgárd világát. Ezzel, az 1921 végén megalkotott képével a nemzetközi konstruktivizmus egyik legelső képviselője lett, festők közül elsőként fedezte fel a modernizmusnak ezt a sajátos ikonográfiáját. E művét is mintha légifelvételek inspirálták volna : talán vízfelületet átszelő utakat, viaduktokat látunk, amelyek egymás alatt és felett futva hálózzák be a teret. Az egymáson áttűnő síkok transzparenciája a nézőben újabb és újabb asszociációkat kelthet. « Nem egyéni invenciókat akartam csupán bemutatni, hanem egy ‘semleges’ geometrikus formákat alkalmazó új látásmód szabványait. ... Felhagytam a textúrák használatával is. » - vallotta a művész. A letisztult elemek, a vékony vonalak, a lebegő formák « a megtalált szabadság örömét árasztják magukból. »
Nádler István (1938 - ) - Kompozíció Nádler István az 1960-as évek közepén indult neoavantgárd művészeti mozgalom egyik alapítója, az Iparterv-csoport és a Budapesti Műhely tagja. Festészete kapcsolódott a Kassák-féle magyar konstruktivista avantgárd hagyományokhoz, de felfedezhetjük az amerikai pop-art és a német hard edge irányzatok befolyását is. 1965 - 1970 között festett műveibe a népművésztből és az archaikus művészetből épített be motívumokat. A képek hangsúlyozottan síkban maradnak, „ipari” precizitással festett homogén színmezőkből állnak, s az erős, kemény színek kontrasztja egyfajta dinamikát, mozgást érzékeltet. „Én a geometria elvont szellemiségét párosítom a gesztusok belső szabadságával, ami aztán egy ponton egybeér a geometria szellemi szintjével és tapasztalataival. A nemzetközi áramlatokra figyelés és a népihez való kötődés egyaránt fontos. A népiben a bartóki formai megoldás és a benne rejlő archaikus erő vonzott és nem a népiességnek a kodályi leíró értelmezése. A nemzeti és a népi közti egységben megláttam annak a lehetőségét, hogy a sajátos, személyes mellé a honnan is erősítse a kép intenzitását, meggyőző erejét.”- vallotta a művész. Hegyi Loránd művészettörténész így fogalmazott: „Nádler szirommotívumos képein a népművészetből átvett plasztikai formák a struktúrába szervezett mozgásminőségek konkretizációjához járulnak hozzá… minden plasztikai egyszerűségük ellenére megőrzik kaotikus, diszharmonikus szférából való származásukat…s egy új, ember teremtette struktúra tárgyi valóságának megtestesítőjévé válnak.”
Victor Vasarely (1906- 1997) - Dombokta (a Vi-Va sorozatból) Victor Vasarely (Vásárhelyi Győző) magyar - francia festőművész az egyik megalkotója és kiemelkedő képviselője az optika művészetnek vagyis az op-artnak. Az optikai művészet alapgondolata, hogy a geometriai formák optikai hatásokkal a mozgás, a vibrálás érzetét keltsék, s a mozgalmas képek kellemes feszültséget okozzanak, s ezáltal az emberek kimozduljanak komfortzónájukból,s új világnézetet alakítsanak ki. Vasarely készített murális munkákat, kinetikus kompozíciókat, szitanyomatokat és filmeket. Kompozíciói, téralakzatai letisztultak, színvilágában a tónusok gazdagsága jelent meg. A legegyszerűbb mértani formáknak is a mélység és a mozgás illúzióját tudta adni képein. 1966-tól kezdte festeni a síkból kidomborodó, vagy a mélybe visszahúzódó perspektivikus hatású műveit. Érzékcsalódásos játéka oly meggyőző, hogy a sík felület valóban plasztikusnak látszik. Művészetéről így vallott: „Azon túl, hogy a többé-kevésbé tágra nyitott vagy többé-kevésbé összelapított ellipszisek egész skáláját hasznosítom – azért, hogy domborulatok érzetét keltsem, minden egyes formát más és más dimenzióval ruházok föl, s ez az ellipsziseket hordozó négyzetek és téglalapok nagyságára is vonatkozik. … Ezekben a művekben van valami szörnyen nyugtalanító. …Lélegzésük mintha lassú, nehézkes lenne, mint azoknak a pulzároknak, melyek egy 15 milliárd évvel ezelőtti gigantikus robbanás nyomán keletkeztek...A magam részéről meg vagyok győződve, hogy ez a születés állandó, hogy soha sem ér véget, s hogy valójában ez alkotja a Mindenség hálózatát.” Victor Vasarely büszke volt magyar származására, ezért az 1970-es, 1980-as években adományozott gyűjteményével megalapozta a budapesti és a pécsi Vasarely Múzeumot.