A restaurálás váratlan meglepetést is tartogatott: a szobor beton gömb talapzatának feltárása közben egy összetört üvegedényt találtak – benne egy feltekert papírdokumentummal és nyolc fém pénzérmével. Az időkapszula feltehetően az emlékmű 1901-es avatásának idején került a talapzatba. A papír nedves, erősen szennyezett állapotban, felületén üvegszilánkokkal és betonszemcsékkel került elő. A Magyar Nemzeti Levéltár restaurátorai kontrollált, magas páratartalmú környezetben, milliméterenként bontották ki a tekercset – a kiterített dokumentum végső mérete 18,5 × 37,2 cm lett. Szabad szemmel azonban semmilyen írásnyom nem volt látható rajta.
Ahogy Kónya Béla, az Országos Múzeumi Restaurálás és Raktározási Központ (OMRRK) igazgatója elmondta, az áttörést az intézmény multispektrális laborjában elvégzett vizsgálat hozta el. A felirat azonosítása a Magyar Nemzeti Levéltár közreműködésével, hagyományos és mesterséges intelligencián alapuló adatelemző eszközök segítségével zajlott: a feltárt szövegrészleteket a levéltárban őrzött korabeli dokumentumokkal és aláírásokkal vetették össze.A szöveg töredékes és a papír sérülései miatt hiányosan olvasható: „Ezerkilencszázegy év október hó huszon[harmadi]kán, midőn az emlékmű nagy oszlo[pát] Isten segítségével befejezik […] követ[…] az alulírottak jelenlétében.” A többi felirat nehezen értelmezhető, azonban Romy Béla, Schickedanz Albert, Aggházy Gyulát, valamint Adriaan Willem Weissmant aláírásokat sikerült azonosítani.