A Vágatlanul húsz, különböző felszereltségű és stílusú vidéki fényképészet falai közé viszi el a szemlélőt, a körmendi Steindl Károlytól a sátoraljaújhelyi Bartizek fivérekig, a mezőkövesdi, de osztrák származású Weissbach nővérektől a szolnoki Papszt Piroskáig. Betekintést nyerünk abba, hogyan változott a fényképezés társadalmi szerepe az 1890-es évektől az első világháború végéig. Láthatjuk a végleges fényképeken láthatatlant: a lemaradt műtermi berendezést, a városi mintára kialakított paravánokat és festett háttérvásznakat, vagy épp a fényképész saját tornácának, udvarának részleteit. Tanúi lehetünk, ahogy a fényképészetek társadalmi helyszínné váltak, ahol összehozta az embereket a csodálkozás és a megörökíttetésre való vágy, ez a különös módja az idő megállításának. A tárlat végén hatalmas digitális adattárban is keresgélhetünk, lapozgathatunk.