Tavaly november óta látogatható Bill Viola Csend című kiállítása a NEO Kortárs Művészeti Térben, a Millennium Házában. A Liget legrégebbi, gazdagon díszített épülete a világ egyik legelismertebb, kortárs videóművészének három videó alkotását rejti most magában, mely egy másik dimenzióba hívja a látogatót, hogy az élet és az idő nagy kérdéseinek nézzen utána. Ezúttal Laár András humorista, zenész, buddhista tanító vezetésével.
Bill Viola a videóművészet egyik legfontosabb alkotója, aki a műfaj hetvenes évekbeli kezdetei óta különleges alkotásaival sajátos stílust teremtett. Védjegyévé vált a lassú, vágás nélküli mozgás, az analóg, trükkök nélküli kamerahasználat. Viola az emberi lét alapvető kérdéseit – az érzelmek változását, a születést, halált, szenvedést és a tudat állapotait – kutatja videóiban. A tavaly novemberben a NEO Kortárs Művészeti térbe érkezett Csend című tárlat elsötétített tere három, azonos méretű részben vonultatja fel a Találkozás, a Csendes hegy és az Ősök című alkotásait. A rövid videók végtelenítve futnak a képernyőn, felületes szemlélőként talán el is sétálnánk előttük, a néma teremben azonban nemcsak a kíváncsiság készteti elidőzésre a látogatót, hanem a képek végtelenségéből kibontakozó rövid jelenetsorok ereje is.
A lelassulásban, a művekre hangolódásban kísérőprogramok, tárlatvezetések vannak segítségünkre, melyek időről időre lehetőséget adnak a pszichológia, a vallások, és a kultúrtörténeti szimbólumok által kijelölt, különböző ösvényeken megközelítenünk az alkotásokat. A decemberi alkalommal Laár András humorista, zenész, buddhista tanító kalauzolta a térben a látogatókat, aki eleinte a buddhizmus és a csend viszonyáról – és általában a buddhizmusról, mint vallásról - mesélt, az első videóalkotásnál a szenvedéstől való megszabadulásról elmélkedett. Interpretációja szerint mozgó festményeket látunk, és valóban: a megvilágítás, a ruhák színe és redőzete, az arckifejezések mind időtlenné és egyetemessé teszik az arcokat, alakokat. Annál is inkább, mivel az általuk kifejezett érzelmek, szimbolikus mozgások minden emberi lénynek ismerősen hatnak, minden földi életútra jellemzőek lehetnek.
A sivatagi szélben közeledő férfi és nő, a szintén kietlen tájon felénk gyalogoló fiatalabb és idősebb nő egymást keresztező útjai, a torkuk szakadtából – ám némán! - üvöltő páros számtalan asszociációra ad lehetőséget, s bár az ember csoportban járja végig a tárlatvezetést, a nagy csendben kihez máshoz kötné a látottakat, mint saját magához, saját életéhez. Laár András remek arányérzékkel hagyott időt mindenkinek a néma befogadásra, és nyitotta meg aztán észrevételnül az utat a beszélgetés felé, így a program végén sokan osztották meg gondolataikat a látottakkal és (lelki) életük történései – traumák, örömök – kapcsán a társaikkal, véletlenszerűen összejött idegenekkel.
Laár András a Millennium Háza podcastjában azt mondja, a csend – a kiállítás címe – „egótól mentes éber nyitottságot” jelent buddhista nézőpontból, egy olyan világban, ahol mindenki azt hiszi, hogy folyamatosan gondolkodnunk, cselekednünk kell, miközben lassan eltelik az élet. Pedig meg lehet találni a csendet.
Bill Viola tárlata furcsa, ingerszegény szigetként ad elvonulási lehetőséget a liget közepén, melyre egy új év kezdetén igazán érdemes betérni. A kísérőprogramok, tárlatvezetések folytatódnak az amerikai művész csendes univerzumában: piarista szerzetes, buddhista tanító, a kiállítás kurátora vagy Szabó T. Anna iró, költő, műfordító előadására várják a következő hetekben az elmélyülésre kész érdeklődőket.
Művészet, ami összeköt; Buddhizmus és katolicizmus találkozása és párbeszéde a művészet által. A rendhagyó tárlatvezetésen Guba András piarista szerzetes és Cser Zoltán A Tan Kapuja Főiskola tanítója osztják meg gondolataikat, ill. gondolkoznak közösen a kiállított videómunkák által felvetett kérdésekről.
