Néprajzi Múzeum

Hazatért a Néprajzi Múzeum a Városligetbe

A Városligetben való megjelenés korszakos változás a Néprajzi Múzeum számára, hiszen a Kárpát-medencéből és a világ minden tájáról származó, mára 250 ezer darabot számláló gyűjtemény sokat vándorolt a múzeum 1872-es alapítása óta, amely eddig még nem működött olyan épületben, amit eredendően az intézmény igényeinek megfelelően alakítottak volna ki. Most a múzeum a korábbi kiállítóterek többszörösével lelt új, és kifejezetten a számára épített otthonra a Városligetben, ahová tulajdonképpen hazatért: a nagyközönség számára 1896-ban itt, a Millenniumi Kiállítás Néprajzi Falujában mutatkozott be először, majd hosszú évekig a Városligetben álló nagy Iparcsarnok adott teret a néprajzi gyűjteménynek. Mindezen hányattatás ellenére a múzeum gyűjteménye és társadalmi – tudományos tevékenysége lendületesen erősödött, gyarapodott. A következetes gyűjtő és feldolgozó munka eredményeként mára a budapesti Néprajzi Múzeum új épülete és gyűjteményei alapján is a régió nagy néprajzi múzeumai között szerepel, s végre az értékeihez méltó helyszínen működhet.

A Néprajzi Múzeum új épülete a Városligeti fasor parkhoz csatlakozó végében épült meg. Ez a terület az Andrássy út megépítése előtt hagyományosan a Liget kapujaként szolgált, ám az 1950-es évek elején, a Felvonulási tér kialakításával a helyszín előbb a kommunista időszak demonstrációinak színtere lett majd - egészen a múzeum építési munkálatainak 2017-es megkezdéséig - egy több mint másfél ezer autót befogadó, részben lebetonozott, részben kockakővel burkolt felszíni parkolóként működött. Ez immáron a múlté, a parkoló helyén megépült a Néprajzi Múzeum új épülete, körülötte pedig újonnan kialakított zöldfelületek, és egy hangulatos sétány, a Városligeti Promenád várja a látogatókat, így az autók által megszállt óriási területet visszakapta a Városliget. Az autóval ideérkező ligetlátogatókat pedig a 2020-ban átadott Múzeum Mélygarázs fogadja.

A Néprajzi Múzeum épületéről

A Liget Budapest Projekt keretében a múzeum tervezésére meghívásos, anonim, nemzetközi tervpályázatot hirdettek, amelyen olyan világhírű építészek szálltak ringbe, mint például a Pritzker-díjas Zaha Hadid és Rem Kolhaas, a Bernard Tschumi Architects és a Björke Ingels Group. A világszínvonalú mezőnyből a nemzetközi zsűri egyhangú döntésével egy magyar terv, a Ferencz Marcel vezette NAPUR Architect pályaműve lett a győztes. A földszinten az épület két, dombszerűen emelkedő épületrészre válik szét, amelyek között az ’56-os emlékmű és a körülötte lévő hatalmas tér helyezkedik el, melyek közvetlenül kapcsolatban vannak az épület belső tereivel. A múzeum két íves szárnya a „közösségi” és „múzeumszakmai” funkciók mentén vált szét. A „közösségi” funkciók közé sorolható a rendezvényterem, a múzeumpedagógiai terek (workshop, gyermek- és ifjúsági kiállítás), a látogatóközpont, a múzeumi bolt és az étterem. A „múzeumszakmai” funkciók alapvetően a múzeum belső, tudományos-szakmai működésével függenek össze, így itt a könyvtár, az archívum, a múzeumi dolgozók irodái és a műtárgykezelés kapott helyet.

Az épület ikonikus formája mögött különleges műszaki megoldásokat is felvonultat, íves architektúráját a hidakhoz hasonlóan utófeszített szerkezet tartja. Ez a megoldás nem csak Magyarországon, de egész Európában is ritkaságnak számít középületekben.Az épület látványos védjegye a két, egymásba fonódó domboldalt idéző, parkosított tetőkertet körülölelő üvegfüggöny, melyre egy egyedi és karakteres, közel félmillió pixelből álló, a múzeum magyar és nemzetközi gyűjteményeiből válogatott néprajzi motívumokon alapuló, raszter szerkezetű fémrács-hálót feszítettek körbe. A pixeleket egy speciális robot helyezte be a lézervágott alumínium rácsszerkezetekbe, melyekből több mint 2.000 darabot rögzítenek fel az épületre. A kis kockákból 20 magyar és 20 nemzetközi (többek között venezuelai, kongói, kameruni, mongol, kínai és melanéz) néprajzi motívum kortárs újraértelmezéseként megszülető formák álltak össze. Ez a különleges megoldás nem csak esztétikailag egyedi és formabontó, hanem műszakilag is fontos eleme a homlokzatnak, hiszen az épület árnyékolását is biztosítja, hozzájárulva az energiatakarékos működéshez.

Hangulatos közösségi tér a Néprajzi Múzeum tetőkertje

Az épület másik jellegzetessége a hatalmas, gyakorlatilag a Városliget zöld kiterjesztéseként funkcionáló tetőkertje, ahol több mint 3.000 köbméter, speciális tápanyagokkal dúsított termőtalajt terítettek el az épület domboldalain, melyekbe növényeket és fákat ültettek. Virágos és hagymás évelőkből mintegy 1.500, lombos cserjékből 7 db, örökzöldből közel 100 db, díszfűből mintegy 700 példányt ültettek el. Összességében 7.300 négyzetméternyi parkfelületet alakítottak ki az épület tetőívén, amely hangulatos közösségi térként várja a látogatókat, legmagasabb pontján pedig lenyűgöző panorámát nyújt a Városligetre és a fővárosra. Az épület mintegy 60 százaléka a térszint alatt kap helyet, ahol a modern muzeológiai ajánlásoknak megfelelően, a természetes fénytől védett helyen alakították ki a világszínvonalú kiállítótereket. Korszakos változás, hogy a Néprajzi Múzeum korábbi Kossuth téri bemutatóhelyhez képest több mint háromszor nagyobb, összességében közel 7.000 m2-es alapterület áll rendelkezésre a múzeum szakembereinek.

A Néprajzi Múzeum kiállításairól

Az új épületben látható a múzeum történetének ötödik állandó kiállítása, igazi mérföldkő az intézmény életében, amely lehetővé teszi, hogy korszerűen és interaktívan, a 21. századi múzeum látogatók számára érthető és szórakoztató módon bemutassa az a tudást, tapasztalatot, gyűjteményt, amely az intézmény 150 éves történetes során létrejött. Az új gyűjteményi állandó kiállításában nemcsak a műtárgyak egyediek, hanem a tárlat koncepciója is. Bár a múzeum munkatársai a világon számos etnográfiai és más tematikájú kiállítást tanulmányoztak, a most nyíló kiállítás páratlan, alapvetően előkép nélküli, a magyar néprajzi muzeológia felkészültségét és kreativitását tükröző eredmény.

A kiállítás az intézmény több mint 150 éve gyarapodó gyűjteményéből építkezik, hogy egyedülálló történeteken keresztül gondolkodjon és gondolkodtasson a múzeum magyar és nemzetközi tárgyai által őrzött tudásról. A látványos tárlat nem kiemelt műtárgyak ragyogására épül, hanem arra törekszik, hogy a látogatók kreatív és részletgazdag megoldásokon keresztül felfedezhessék a tárgyak és történeteik egyediségét. Az adatgazdag kiállítás ezért igazi kaleidoszkóp: attól függően ki, mikor tekint bele, mindig változó, színes képet kap az őt körülvevő világról.

A nyolc tematikára osztott tárlat történetileg változó nézőpontokat tár fel, nem egyetlen történetet mesél el, hanem számos téma mentén fedezhetik fel a látogatók a magyar hagyományainkat és más népek kultúráját. A bemutatón a gyűjteménybe került műtárgyak élete, a szakemberek terepmunkája, a múzeum története, a népművészet gyöngyszemei és hatásuk is fókuszba kerül, miközben a művészet és az etnográfia viszonyáról, az őstörténeti kutatásokról, az örökség fogalmáról is képet kapnak a látogatók. A busójárás tárgyi rétegei, a matyó kötények, székely öltözékek, óceániai halotti maszkok vagy az al-dunai halászat eszközei mellett számos téma szembesít az örökségünkhöz fűződő bonyolult kapcsolattal.

A gyűjteményi állandó kiállítás tárgyai fordulatos történeteik révén nemcsak a hozzájuk fűződő sztereotípiák rabságából szabadulnak ki, hanem az emberek és tárgyak elválaszthatatlan kapcsolatáról is beszélnek. Menyasszonyi ládák 18. századig visszanyúló históriáin keresztül családok generációkon átívelő sorsa elevenedik meg, rácsodálkozhatunk, hogyan talált egymásra a múzeumban a hanti sámán halotti emlékfigurája és a sámán több mint 100 évvel később élő rokona, vagy bámulatos szépségű tárgyak között barangolva elgondolkodhatunk azon, mi a következménye, ha műalkotásként tekintünk a néprajzi tárgyakra és megfosztjuk őket eredeti funkciójuktól.

A látogatók olyan ősi tárgyakkal és krimibe illő történetükkel találkozhatnak, mint az a 170 kg-os maja uralkodó sztélé, amelyet 731-ben készítettek, az 1930-as években felfedeztek, az 1960-as években elloptak, megcsonkítottak és egy hivatalos műtárgycsere révén hoztak Budapestre. De azokat a hanti és manysi tárgyakat is láthatjuk, amelyeket Reguly Antal az 1840-es években gyűjtött. A sokáig a Nemzeti Múzeumban kallódó anyagot a Néprajzi Múzeum első vezetője, Xántus János leltározta be 1872-ben, akinek gyűjtései – például az első leltári számot viselő japán lampion – is láthatóak lesznek a kiállításon.

A kiállításon bejárhatjuk a világot Kalotaszegtől Afrikáig a fonográffal népzenét gyűjtő Bartók Bélával, az Óceániát felderítő Bíró Lajossal vagy az archaikus népi kultúrát kutató Györffy Istvánnal, de az időben is visszarepülhetünk. Megnézhetjük, milyen viseleteket,  bútorokat láthattak a Néprajzi Múzeum első állandó kiállításának látogatói 1898-ban, érezhetjük az Ezredéves Országos Kiállítás Néprajzi Falu miliőjét. A kiállításon megjelennek a nevezetes magyar tájegységek, megtekinthetőek lesznek a legismertebb magyar népművészeti tárgyak, a különböző multimédiás eszközökön keresztül a látogathatók elmélyedhetnek a mozgókép, a fotó vagy a népzenei gyűjtéseket őrző gyűjteményekben. 

A kiállítás azonban nemcsak az elkötelezett felnőtt látogatókat szólítja meg. Barka cica és Buga kutya állandó szereplői a gyűjteményi kiállításnak. A kisgyerekek a két állatfigura történetein keresztül ismerhetik meg a kiállítást legérdekesebb részeit. Társaságukban számos érdekes felfedezés és mókás helyzet vár a gyereklátogatókra, miközben szinte észrevétlenül ismerkedhetnek meg különleges mesterművekkel, izgalmas tárgyakkal. Barka és Buga főszereplői lesznek a rendszeresen visszatérő, hétvégi családi foglalkozásoknak, de kiállítási kalandjaikat végigkövethetik a múzeum családi kiállítás kalauzában is.

Az interaktív és látványos ZOOM egészen egyedi perspektívából tekint a múzeumi gyűjteményre. A szokatlan kiállítás részletező értelmezés nélkül mutatja be a tárgycsoportokat és az egyes tárgyakat, játékos megközelítések segítségével. A nézőpont és közelítés itt fizikai, vizuális élmény. A kurátorok zoomolnak, felborítanak, feldarabolnak, kifordítanak, összekevernek. E nézőpontváltás, avagy a „zoomolás” módjait elsősorban fogalmi ellentétpárokon keresztül mutatják be, ezek rendezik össze az egyes témákat. Közel 700, a Néprajzi Múzeum sokszínűségét izgalmasan, újszerű formában bemutató tárgy mellett kiemelt szerepet kap és új összefüggésbe kerül például a legrégebbi, 1673-as székelykapu és a Néprajzi Múzeum egyik legnagyobb tárgya, az egyetlen fatörzsből faragott, 7 méteres bödönhajó.

Kerámiatér, MÉTA

Sosem tapasztalt élményt nyújt az épület főlépcsője mentén mintegy 4000 műtárgyat felvonultató, nyitvatartási időben ingyenesen látogatható Kerámiatér is. A két részből álló kiállításban a kerámiatárgyak a múzeum gazdag magyar és nemzetközi gyűjteményeibe engednek betekintést. A látványtár két „féltekére” osztott tere az emberi agy működését képezi le. A bal agyfélteke értelmez és rendszerez: földrészek, fazekasközpontok és formák szerint csoportosítja a világ kerámiáit. A jobb agyfélteke a kerámiavilágokat inkább érzéki szempontból próbálja felfedezni és laza asszociációs láncba szervezni. Minden egyes kerámia egy-egy kis világ: készítője, használója, funkciója, stílusa, anyaga, díszítése, színe, hangja, űrmértéke, felirata mind rejt valami titkot arról, hogyan tapaszt össze az agyag embereket, korokat, társadalmakat, szokásokat.

Az új épület újdonsága a MÉTA – Múzeumpedagógiai tér is. A klasszikus labdajátékra utaló név egyben a Múzeum, Élmény, Tudás, Alkotás fogalmait magába sűrítő betűszó, és ez nem véletlen: a hangulatos helyiség a Néprajzi Múzeum interaktív közösségi és múzeumpedagógiai tere. A foglalkozások résztvevői mellett családokat, egyéni látogatókat is várnak itt, akik a MÉTA zugaiba bekuckózhatnak olvasgatni, filmet nézni, játszani, alkotni vagy akár csak beszélgetni. A látogatók kényelmét és a közösségi funkciókat szolgálják az épület különböző pontjain található csomagmegőrzők, családi szobák, vendéglátóhelyek, de az érdeklődőknek lesz lehetőségük a múzeum boltjában, az Etnoshopban is vásárolni, és könyveket böngészni a közösségi irodaként is működő Etknow-ban.